A Dunaföldvárról készült leírásokban és tudományos munkákban Öreg-torony, Csonka-torony vagy Török-torony néven ismertetett, négyszögletes alaprajzú várépület építéséről írásos dokumentumok nem maradtak fenn. Hogy pontosan mikor építették, nem ismeretes, de valószínű, hogy a XVI. század elején emelték.

A földvári vár első név szerinti említését az 1543-as hadjárat történetét leíró török krónikás Szinán Csausz munkájából ismerjük. Később két utazó, a török Evlia Cselebi és egy osztrák hadmérnök Ottendorf Henrik mutatta be a vár és a mezőváros állapotát.

Az erős palánk és a szép torony azonban a leírást követően már negyedszázadot sem ért meg épségben. 1686 őszén Buda felmentésére későn érkező török nagyvezér csapatai visszavonulásukkor minden elhagyott települést leromboltak, minden kiürített várat felgyújtottak. 1705-ben a legendás hírű kuruc generális, Vak Bottyán a császári helyőrségtől visszafoglalta Földvárat, amely, mint a dunántúli hadjárat hídfőállása vált híressé.

A szabadságharc leverése után – végleg megszűnt a vártorony hadászati jelentősége – az épületet, mint az uradalom börtönét használták tovább.

A XIX. század elején a toronytesthez észak-nyugatról toldaléképületet emeltek, amelyet az 1974-ben Mendele Ferenc tervei alapján elkészült műemléki helyreállítás során is meghagytak. Azóta az épületben múzeum kapott helyet.

A torony kilátó részébe csigalépcső vezet fel és csodás panoráma tárul a látogató szeme elé.